Az új Ferrari tábor mindennaposnak érződik, miközben felemelkedő szupersztárként és a bajnokság élén álló Niki Lauda az új pilóta címet, a csapat pedig az új konstruktőri címet is vezeti. Fittipaldinak és az argentin Carlos Reutemannnak győznie kellett ahhoz, hogy esélyes legyen a legújabb versenysorozat folytatására. Amikor a csata elkezdődött, Lauda csapattársa, Clay Regazzoni vette át a vezetést, Lauda pedig követte; Fittipaldi pedig áttörte a pályát, hogy elkapja a két Ferrarit. Fittipaldi azonban a második helyre juttatta Laudát, ami nem számított, mivel Lauda csak az ötödik helyre várt, így megtarthatta a pilóta címet. Regazzoni nyert, szorosan mögötte Fittipaldi és Lauda, akik megszerezték az első pilóta címet, a Ferrari pedig az új konstruktőri címet is egy versenysorozatban. Két sikánt, a Variante Rettifilót az új Curva Grande elé feszítettek ki, egy sikánt, az új Variante della Roggia-t pedig az új Lesmo-kanyarok elé.
-C (Első változat)
Rindt lett az egyetlen igazi posztumusz világbajnok, miután a Ferrari versenyzője, Jacky Ickx nem tudta megelőzni Rindtet. A brit Peter Gethin, a svéd Ronnie Peterson, a francia François Cevert, a brit Mike Hailwood és az új-zélandi Howden Ganley küzdött azért, hogy vezesse a versenyt. Az első körig Peterson a Parabolica belső vonalánál haladt, de Gethin a hosszú jobbos kanyarban Peterson közelébe került, és a kockás zászlónál csak egy szűk különbséggel, egy századdal előzte meg Petersont. Cevert és Hailwood néhány tizeddel lemaradva, Ganley pedig 50 százalékkal lemaradva végzett. Az új verseny függőben volt, és egy másik kanyar, az új Parabolica az új boxutca előtt található. A szinte lapos, keskeny első kanyar tetején épült, nagy, valódi bedöntések, úgynevezett sopraelevata kontúrok, ugyanolyan alakúak voltak, mint az első bedöntés.
PODIUM MONZA-ban
Az új támadások gyakran folytatódnak a következő néhány fordulóban, a Curva Grandában és a Variante della Roggiában is, mivel a légáramlásnak köszönhetően a járművek sajátjuk. Az új Pescara-sorozatot 1924 óta versenyeztetik, és bár az 1957-es Pescara Grand Prix volt az egyetlen világbajnoki futam, amelyet akkoriban tároltak, 1961-ig továbbra is versenyeket rendeztek. Pescara felvétele a versenynaptárba új lehetőséget adott Olaszországnak, hogy első országként két közösségi címvédő nagydíjat rendezhessen egy éven belül. Az Imola-i verseny óta az új Olasz Nagydíj 1981-ben tért vissza Monzába.
Ezek a jellemzők tükrözték az elődök, a Brooklands és az Indianapolis új, izgalmas és nehéz területeit. Az új, nagy sebességű, döntött vonalvezetésű pályák a járművezetők szakértelmének próbáját jelentették, és az új kor mérnöki leleményességét jelképezték a versenypálya-építésben. Az olaszországi Monza városában, Milánótól északra található történelmi versenypálya 1922-ben épült, és itt található a közösség egyik legkorábbi, célzottan épült versenypálya, a Brooklands és az Indianapolis mintájára. Azt állítja magáról, hogy ez a legkorábbi versenypálya az európai kontinensen, bár némi nézeteltérés van az állításukról.
- A Seconda Variante, vagyis a következő sikán néven ismert 9-es lelátóról tíz próbálkozás után ült a Converts cuatro és 5, amelyekről néha sok akciójuk van.
- Azok az autósok, akik hiányolták ezt az életmódot, többek között Materassi, Ascari, von Travel, Rindt, Arcangeli, Campari, Borzacchini, Czaykowski, Peterson és Ugo Sivocci voltak; a motorosok közül Renzo Pasolini és Jarno Saarinen pedig az 1973-as Nemzetek Nagydíján egy balesetben vesztette életét.
- Az új támadás gyakran folytatódik a következő néhány körben, a Curva Grandában és a Variante della Roggiában is, mivel a légáramlás közel hozza az autókat.
- Európa egyik legkiválóbb városi játszóterén fekvő Monza egy újabb családot épített ki az F1-rajongók szívében, talán nem utolsósorban az új megszállott helyi „tifosi”-t, akik közül sokan a Ferrarit támogatják.
Az alkalmazkodásra irányuló új törekvés a Forma-1 zöldebb jövőjét célozza meg, összhangban az Internet Zero 2030 célkitűzésükkel. A játék https://fogadas-sport.com/unibet/ célja a környezetre gyakorolt hatás csökkentése, miközben a rajongók új kalandokra számítanak. Stefano Domenicali, az F1 vezérigazgatója betekintést nyújt az új olasz versenyzés jövőjébe. Mivel Milánó, a világ egyik vezető divatközpontja közelében időzünk, sok feszültség van a hétvégi tervezett menetrenddel kapcsolatban.
1996-ban Michael Schumacher győzött, ezzel uralva a Ferrarit, 1999-ben pedig a bajnokságot vezető Mika Häkkinen balesetet szenvedett, miután a finn pilóta – nem olyan temperamentumos, több bokrok mögött száguldott a pályán, és sírva úszott – 2000-ben észrevettem ezt a változást a rutinomban, miután létezett; az új Variante Rettifilo egy két kanyaros sorozathoz készült egy nagyszerű három kanyaros sorozat helyett. Az új csata tragikusan indult, és a Variante della Roggia elején történt baleset miatt egy kiváló pályabíró az élről kipattant, és egy laza kerék mellett elhúzott a német Heinz-Harald Frentzen Jordanjától. A 33 éves Paolo Gislimberti azonban a világbajnokság középső szakaszában szerzett győzelmet, miután belehalt sérüléseibe. Magabiztosabb hangvétellel az új évtized jól indult a Ferrari győzelmeinek köszönhetően, megnyerve a 2000-es és a 2002–2004-es szezont.
Monza megnyitotta a kapuit szeptember előtt, mindössze egy héttel korábban elérkezett az idei Olasz Nagydíj. Akkoriban az 1950-es Forma-1-es versenynaptár helyszíne volt, és az új Olasz Nagydíj minden évben lehetőséget adott arra, hogy részt vegyen.
F1 Napló és Könyvek
Az új probléma nyomot hagyott Enzo Ferrarin, aki korábban közel állt Camparihoz és Borzacchinihez, és észrevehető volt a hozzáállás változása a versenyzéshez. Addig a pontig az óvintézkedések kevéssé voltak jelen, mivel a versenyzés egy átlagos városi és vidéki úton zajlott, míg a látogatók nagyon személyesek voltak, ha nem a pálya közelében voltak. Körülbelül három legjobb pilóta – Giuseppe Campari, Baconin Borzacchini és Stanislas Czaykowski – vesztette életét az új Monza Grand Prix-n, egy algoritmus által is elismert versenyen, amely körülbelül három futamból állt, és az utolsó futam az Olasz Nagydíj napján került megrendezésre. Az első 10 km hosszú, legújabb pálya egy ferde, döntött szakasznak tűnt, és kiváló utcai építésű volt. Az új helyszínt ért tragédiák közül az első az 1928-as versenyen történt, amelyben Emilio Materassi elvesztette az irányítást a Talbot 700-asa felett, miközben megpróbálta megelőzni Giulio Forestit.
A Slope-on a következő fekvőtámasz megszerzése a legjobb, ha von Trips elérte az új Parabolicát, a legújabb brit, Jim Clark pedig egy kicsit átment az új német autóból az utcára, és két autó összeütközött. Von Trips egy lelkes töltésnek ütközött az út mellett, és valószínűleg a tömeg felé rohant, amely azt nézte. Clark kitartott, de az olasz rendőrség napokig üldözte az esemény után.